2014. június 12., csütörtök

Egyedülállók napja

Ha megnézem a naptárat, azt látom, hogy szinte mindenre van egy ünnepnapunk!
A teljesség igénye nélkül ünneplünk nőnapot, anyák napját, az apák napja is egyre erőteljesebben kezd bevonulni a köztudatba, minden novemberben megemlékezünk elhunyt szeretteinkről, van munka ünnepe, pedagógus nap, költészet napja, a víz világnapja, madarak fák napja, szerelmesek napja, sőt, májusban egy, a villamoson elcsípett beszélgetésből megtudtam,– esküszöm, nem hallgatóztam és a dátumot sem tudnám már pontosan felidézni! –  hogy aznap volt a fagyi világnapja. Szóval terjedelmes a lista, de valami azonban nagyon hiányzik róla, habár egyre égetőbb társadalmi probléma a modern kor számára.
Tudjuk, hogy ma már fogalom a szingli kifejezés, és sokkal többet is jelent, mint egyfajta életmódot. Hazánkat is beleértve, egyre több országban nő az egyedülálló férfiak és nők száma, egyre jelentősebb részét képezik a társadalomnak, mégsincs egyetlen olyan nap sem, mely csak és kizárólag róluk és nekik szólna. Legalábbis nálunk még nincs. Mert a minap olvastam egy érdekes cikket, melyből kiderül, hogy a Kínában élő egyedülállók száma meghaladja a 220-250 milliót (elképesztő szám, nem?), és talán épp az extrém számadatok okán sem akarván többé megkerülni a témát, az egyedülállók napjává nyilvánították november 11-ét. A számválasztás cseppet sem véletlenszerű, hiszen a dátumban szereplő négy egyesnél markánsabban nem is lehetne utalni a szingliségre, az egyedülállókra, társkeresőkre, mint társadalmi jelenségre. De elsősorban, mint emberekre, hiszen minden egyedülálló ember hordoz magában egy történetet, mely sokszor cseppet sem vidám, telis-teli van csalódásokkal, megaláztatással, félelmekkel.
A magam részéről üdvözlöm a kínaiak kezdeményezését!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megosztás