Nemrég egy remek játékot hirdettünk!
Képtelen, lehetetlen, tanulságos, vicces, esetleg arcátlan randevútörténeteket vártunk, melyek mások számára tanulsággal, vagy egyszerűen csak néhány szórakoztató pillanattal szolgálnak.
Jöttek is a történetek szép számmal, de ami igazán szívet melengető az egészben, hogy nem egy sikertörténettel is gazdagodhattunk e játék keretében.
Az alábbiakban egy ilyen szép, romantikus írást teszünk közzé azzal a nem titkolt szándékkal, hogy reményt adjon minden társkeresőnek: igenis van egy Igazi, aki neki rendeltetett, és így vagy úgy, de útjaik találkozni fognak egyszer.
”Az én sztorimnak "happy end" a vége! Budapesten dolgoztam, egyik nap kaptam egy új kollégát
betanításra. Áthülyéskedtük a napot, és délután arra kért, adjam meg a telefonszámom neki, mert van egy barátja, akinek tuti, hogy rám van szüksége. Persze nem akartam megadni egy ismeretlennek, húztam az időt. Aztán győzött a kíváncsiság. Megkérdeztem, hogy néz ki a barátja? Mire kimondta, hogy kopasz és körszakállas, már ott is volt a számom előtte. Másnap elutaztam vidékre egy hétre. Háromszor hívott az a bizonyos barát ezalatt a hét alatt, és nekem egyre szimpatikusabb lett. Nehezen tudtam elhinni, hogy van valaki a világon, aki az elmondottak alapján külsőleg is az esetem, és még a beszélgetéseink alapján is szimpi. Eljött a visszautazásom napja, úgy beszéltük meg a Keleti Pályaudvaron fogja várni a vonatot amivel érkezem. Leszálltam a vonatról, körülnéztem, de nem láttam az elképzeléseimhez hasonló férfit. Elindultam a vonat mellett, és kerestem a zsebeimben a telefonom, hogy felhívjam. Ekkor megláttam az egyik büfé előtt egy asztalnál támaszkodó energia italt kortyolgató férfit. Olyan édesen mosolygott rám, hogy megdobbant a szívem. Átfutott az agyamon, milyen szép is lenne, ha ez a jóképű férfi ő lenne, de gyorsan véget vetettem az álmodozásnak, mert közben épp megtaláltam a telefonom. Ahogy kerestem a nevét a névjegyzékben, azért félszemmel még a jóképű idegent figyeltem. Legnagyobb meglepetésemre a fejét ingatta. Ahogy a fülemhez emeltem a telefonom ránéztem, ő pedig mosolyogva még jobban ingatni kezdte a fejét. Ekkor esett le a tantusz, hogy Ő az!
Eltettem a telefonom, odamentem hozzá, bemutatkoztunk mostmár személyesen is egymásnak. Elkisért a szállásomra, és miközben elvette a csomagomat, hogy ne cipekedjek, én alig bírtam letörölni a vigyort a képemről!Az út alatt beszélgettünk, de nem emlékszem miről, mert csak az zakatolt a fejemben, hogy "igen, igen, ő kell nekem"! Ennek 9 éve, és bár sok mindenen átmentünk együtt, boldogan élünk egymással!”
Örülünk, hogy ehhez hasonló sikertörténetekkel nem csupán a Duals tagjai büszkélkedhetnek! Még további sok boldogságot kívánunk a szerzőnek és párjának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése