2014. szeptember 4., csütörtök

Képtelen randisztoriból sikertörténet!


Képtelen találkozások
Nemrég egy remek játékot hirdettünk!

Képtelen, lehetetlen, tanulságos, vicces, esetleg arcátlan randevútörténeteket vártunk, melyek mások számára tanulsággal, vagy egyszerűen csak néhány szórakoztató pillanattal szolgálnak.

Jöttek is a történetek szép számmal, de ami igazán szívet melengető az egészben, hogy nem egy sikertörténettel is gazdagodhattunk e játék keretében.
Az alábbiakban egy ilyen szép, romantikus írást teszünk közzé azzal a nem titkolt szándékkal, hogy reményt adjon minden társkeresőnek: igenis van egy Igazi, aki neki rendeltetett, és így vagy úgy, de útjaik találkozni fognak egyszer.

”Az én sztorimnak "happy end" a vége! Budapesten dolgoztam, egyik nap kaptam egy új kollégát
Szerelem első látásra
betanításra. Áthülyéskedtük a napot, és délután arra kért, adjam meg a telefonszámom neki, mert van egy barátja, akinek tuti, hogy rám van szüksége. Persze nem akartam megadni egy ismeretlennek, húztam az időt. Aztán győzött a kíváncsiság. Megkérdeztem, hogy néz ki a barátja? Mire kimondta, hogy kopasz és körszakállas, már ott is volt a számom előtte. Másnap elutaztam vidékre egy hétre. Háromszor hívott az a bizonyos barát ezalatt a hét alatt, és nekem egyre szimpatikusabb lett. Nehezen tudtam elhinni, hogy van valaki a világon, aki az elmondottak alapján külsőleg is az esetem, és még a beszélgetéseink alapján is szimpi. Eljött a visszautazásom napja, úgy beszéltük meg a Keleti Pályaudvaron fogja várni a vonatot amivel érkezem. Leszálltam a vonatról, körülnéztem, de nem láttam az elképzeléseimhez hasonló férfit. Elindultam a vonat mellett, és kerestem a zsebeimben a telefonom, hogy felhívjam. Ekkor megláttam az egyik büfé előtt egy asztalnál támaszkodó energia italt kortyolgató férfit. Olyan édesen mosolygott rám, hogy megdobbant a szívem. Átfutott az agyamon, milyen szép is lenne, ha ez a jóképű férfi ő lenne, de gyorsan véget vetettem az álmodozásnak, mert közben épp megtaláltam a telefonom. Ahogy kerestem a nevét a névjegyzékben, azért félszemmel még a jóképű idegent figyeltem. Legnagyobb meglepetésemre a fejét ingatta. Ahogy a fülemhez emeltem a telefonom ránéztem, ő pedig mosolyogva még jobban ingatni kezdte a fejét. Ekkor esett le a tantusz, hogy Ő az!
Happy End!
Eltettem a telefonom, odamentem hozzá, bemutatkoztunk mostmár személyesen is egymásnak. Elkisért a szállásomra, és miközben elvette a csomagomat, hogy ne cipekedjek, én alig bírtam letörölni a vigyort a képemről!Az út alatt beszélgettünk, de nem emlékszem miről, mert csak az zakatolt a fejemben, hogy "igen, igen, ő kell nekem"! Ennek 9 éve, és bár sok mindenen átmentünk együtt, boldogan élünk egymással!”

Örülünk, hogy ehhez hasonló sikertörténetekkel nem csupán a Duals tagjai büszkélkedhetnek! Még további sok boldogságot kívánunk a szerzőnek és párjának!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megosztás